Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Misztikus verseim

 

a-muveszet-orok.jpg

Rafael

Fekszem az ágyon,
Szememre nem jön álom;
Álom manót hiába várom,
-Csak fekszem az ágyon.

Hívom, szólítom Rafaelt.
Jött és átölelt.
Mikor szárnyával testemet fedte;
Könnycsepp szökött szemembe.

Gyógyította testemet, lelkemet,
Mikor megfogta kezemet
Lelkem eggyé vált vele,
Mikor megszólalt a szeráfok éneke.

Szeretettel bánt velem;
Közben gyógyított engem.
Amilyen halkan jött, úgy suhant tova,
Mert más is várja, hogy gyógyítsa.

Már könnyebb testem, lelkem;
Felszáradt a könnycseppem.
Köszönöm néked Ráfáel,
Hogy hozzám eljövel!

Az öt elem

Lágy szellő simogatja arcomat,
Hűsíti testemet, karomat.
Ő az éltető; a levegő,
De erős és vad lesz, ha felnő.
Fülembe súg; Itt vagyok,
Mint a gyermek, gyenge vagyok.
Viharként taszigál engemet,
Tépi testemet, lelkemet.
Bömböl, süvölt, kitépi a fákat,
Hullámot ver, lerombolja a házat.
Fülembe ordít; Itt vagyok!
Mint a felnőtt erős vagyok!
Én a szél, a szél vagyok!
Ha akarom, mindent lerombolok!
Már nem tudsz megszelídíteni,
Befogni, áramot termelni!
Fülembe üvölt; Még itt vagyok!
De a Földdel nem birok…

Szikra pattan, láng lobban,
Tüzet gyújt az otthonomban..
Lángol, ég, melegít..
..Szél ereje tüzet hevít.
Tűz melege pirosítja arcomat,
Melegíti testemet, arcomat.
Ő az éltető; a melegítő,
De erős lesz és vad, ha felnő.
Szikrája messze pattog..
Fénylő arcom tüzesen ragyog.
Erdőtűzként fákat éget,
Vörösre festi a messzeséget.
Tombol; a szél még tovább hevíti,
Erejét csak egyre növeli.
Nem bír vele az ember;
Az erdő már izzó tenger,
Nem kíméli a házakt,
Növényeket, vadállatokat.
Csak a víz tántoríthatja meg,
Amiből sok kell; rengeteg.
Lassan azért meghátrál,
A tűz helyén üszkös fa áll…

A tüzet a vízzel elolthatod,
De a víz árját hogy fogod?
Pedig Ő is éltető elem,
Nélküle semmi sem terem.
Húzhatod fúrott kútból,
Merheted a nagy folyókból.
A sivatagban ritka kincs,
Ha nincs vized, élted sincs!
A vízzel moshatod arcodat,
Hűsítheted vele testedet, karodat.
Hasznosíthatod is erőműként,
Zúgó patak, folyóként.
De ha megduzzad, bősz az árja;
Útját a gát sem állja.
Tör, zúz, elsodor embert, állatot,
Tönkre teszi az otthont, a családot..
A fákat is kitépi tövestül,
Nem lesz levegő a fák nélkül.
Nem lesz hűsölő helyed,
Hol pihenhetsz, ellazíthatod a tested.
Nem fogja táplálni a tüzet,
Nem ad majd télen meleget.
A Föld kietlen lesz; kopár…
A madár is máshol fészkel már..

Csak a Föld marad nékünk;
Amin oly sokan élünk.
Ő tartja meg nekünk a levegőt,
A vizet, a tüzet, a fát, az erdőt…
A szél ezért nem bír vele,
A tűz, a víz a gyermeke.
Méhében hordja, védi őket;
Mint anya a gyermeküket.

Mi is a gyermekei vagyunk;
Tőle sok mindent kapunk.
Éltet minket vízzel, levegővel.
Ránk is vigyáz minden erejével.
De a Földünket mi kihasználjuk,
Érceit, olaját kibányásszuk;
Tavait, folyóit megmérgezzük.
Vele ezt sokáig nem tehetjük!

Ezért vigyázz a Földünkre,
Mint a saját éltünkre;
Mert hiába van vagyonod, pénzed,
Ha nem lesz hol élned!

Színek

Színek kavalkádja vesz körül,
Láttukra testem, lelkem felüdül.
Piros rózsa, fehér leander,
Zöld levél, fű tenger…

Piros rózsa, fehér liliom,
Kapám nyomán, nem marad zöld gyom.
Kék égen, sárga nap ragyog…
Zöld levélen harmat csillog.

Harmatcsepp van fűszálon, levélen,
Szürke veréb iszik a kutya vizében.
Méhecske gyűjti a sárga virágport,
Pávaszemes lepke szórja a hímport.

Zöld gyík cikázik a fehér fal tövében,
Hangyák szorgoskodnak a boly közelében.
Piros katica elűzi a levéltetveket,
Az üdítő színek hozták vissza a kedvemet…

A versek saját írások, így ezek másolása, terjesztése  nem megengedett! A versek engedélyem nélküli felhasználása jogi következményekkel jár!